gy6777

Idegen vendég a kánai mennyegzőn

NyomtatásE-mail

Itt is, ott is mennyegző, Kána.
Öröm villan e bús világra.

Ritka, drága kicsike ünnep:
Az arcok egymásra derülnek.

És hivatalos vagyok én is
Az öröm asztalánál én is.

Ülök. A szívem halott-fáradt.
Korcs szóra nyitom csukott számat.

Nevetek, és a nevetésem:
Mint göröngyhullás temetésen.

Mint száraz haraszt-zörgés ősszel.
Így örülök az örvendőkkel.

Asztalfőn, dicsfényben merengve
Ül a fájdalom fejedelme.

Mély, szemrehányó szeme rajtam:
Miért csak ilyen az én vigalmam?

Mikor Ő itt percre megállott,
Megáldotta a vigasságot.

Mikor vedernyi borral, vérrel
Lángol az első csodatétel.

Ő most nem gondol szegre, fára.
Ki mer hát búsabb lenni nála?

Uram, fájdalom fejedelme,
Ki ülsz az asztalfőn derengve,

És akarod: tavasszal, ősszel
Örüljek az örvendezőkkel:

Tedd, hogy igazán örülhessek,
Magamtól megmenekülhessek.

Örömben, bánatban egyképen
Hadd legyen nékem békességem.

Korcs szót ajkam ne virágozzon,
Torz nevetésem ne buggyanjon.

Kedvem másnak kedvét ne szedje,
Derülten nézzek mindenekre.

Az élet ritka, drága ünnepén
Ne legyek ünneprontó jövevény.

Uram, ha szemed némán vádol,
Jusson eszedbe: én nem ittam
Első csodád bíbor borából.

Reményik Sándor

eXTReMe Tracker